Grimizna kraljica

uramisten, ez a könyv...
már az elejét baromira untam, de nem szoktam olyan könnyen föladni és nem is szeretek könyveket félbehagyni, ezért kitartottam. egy idő után kezdett is jóra - vagy legalábbis jobbra - fordulni a dolog, de kiderült, hogy ez csak átmeneti jelenség, mert aztán hullámvasútszerűen váltakoztak a jobb és unalmasabb részek.
amikor volt valami kis akció vagy suskus, akkor egészen szórakoztató volt a regény - ezért is kapott két csillagot egy helyett -, de sajnos a hosszas, dagályos leírások, világ- és karakterépítések lényegében altatóként is funkcionálhatnának.

a könyvet mr. gatwood tolta az orrom alá. hát így fogadjon bármilyen ajánlatot az ember a kedvesétől, a párjától, az urától, az emberétől.
“the soldier. the general. the prince. his father's son.” ilyen és ehhez hasonló jelzőtúltengésben szenved a red queen, ami egy idő után kifejezetten zavaró. emellett pedig az írónő nagyon szereti újra és újra elismételni a fontos vagy kevésbé fontos információkat, de már tényleg az unalomig.

én nem szoktam túl nagy észlény lenni, főleg, ha beleélem magam a történetbe, aránylag ritkán találom ki a különböző fordulatokat, de ez a könyv véletlenül sem tudott meglepni. olyan lapos volt az egész sztori, mint a tetű. meg nagyjából olyan kellemes is.
azt hiszem, az is sokat elmond a kapcsolatunkról, hogy majdnem az acknowledgmentsnél vágtam a sarokba. szinte hihetetlen, hogy még azt is sikerült idegesítően fellengzősre írni.
hogy miért olvastam mégis végig? “i'll never know.”
és ez is trilógia lesz természetesen...