A Pendragon legenda

Nagyon jól indult, meg is lepődtem, hogy mennyire gördülékeny és vicces, aztán a közepe táján megtört a lendület. Onnantól se gördülékeny, se vicces nem volt, csak emberek szaladgáltak össze-vissza, különösebb cél nélkül. A vége meg teljesen szétesett.

A “hangos regény” verzió nem rossz egyébként, de Szervét Tibor felírhatta volna magának, hogy melyik nevet hogy ejti, mert néha így, máskor meg máshogy sikerült.