Sárkánykönny

csatlakoznék a beó- és symourakaráshoz.

a hosszú monológoktól az elején mindig megriadtam, aztán meg úgy belemélyedtem az éppen elregélt történetbe, hogy bántam, ha véget ért.
szokás szerint nem csekély számban fetrengtem és lábkalimpáltam és nyihogtam a röhögéstől. fable a javából, na.