Sok hűhó Emmiért

“szerettelek, és mégsem hittem, hogy ez a végcél: hát szerettelek, de nem akartad, vagy akartalak, de nem szerettél.”
ezt az idézetet láttam jó pár éve valahol, és annyira tetszett, hogy emiatt álltam neki a könyvnek, de aztán valamiért már az elején félretettem és öt évembe telt újra elővenni. nem bántam meg, kellemes, múlt század eleji humorral íródott, és noha voltak pillanatok, amikor el-ellaposodott és néha vártam, hogy legyen már vége, plusz emmi egészen visszataszító természetű karaktere sokszor rendesen kiidegelt, azért összegészben jópofa kis regény ez.