Why Not Me?

az első kétharmadot inkább afféle kötelező körös* csacskaságnak éreztem, de az utolsó harmadán többször fölkacagtam. még mindig őrülten jófejnek tartom ezt a nőt. érettebbnek és elviselhetőbbnek tűnik az első könyvhöz képest, most már talán nemcsak hétvégi barátnőként békülnék ki vele, hanem heti háromszor-négyszer is összeülhetnénk.

*fogalmam sincs, mit értek ez alatt, de nem kell minden kis apróságon fönnakadni! ez jutott eszembe és kész.