Requiem

az értékelések* között már említették és csak megerősíteni tudom, lena ütnivalóan idegesítő egy némber ebben a könyvben. ez rá is nyomja a bélyegét az egészre, hiába a jobbfajta hanás részek, összességében gyakorlatilag értékelhetetlen ez a befejezés.

annyi jótanáccsal hadd szolgáljak, hogy a hangoskönyv verziót messzire kerüljétek. ilyen idegesítő hangú és hangsúlyokkal operáló nőt én még nem hallottam olvasni. elalváshoz szoktam hangoskönyveket hallgatni, de ezen rendszeresen fölbosszantottam magam, úgyhogy nem volt túl szerencsés választás. ráadásul a végén még áradozott is, hogy jaj, de jó volt, mennyire élvezi ezt a munkát, blablabla. áh, hagyjuk inkább...

(*a molyon)

Wow haha I didn't expect it to end like this. I mean like, I raged through the whole book because I needed closure, you know, and the open-ended ending was quite bad in this case. So what happens next? At least give some cheesy “10 years later” ending to tie up a fraction of the loose ends...

Basically what I felt in this book: Ew Alex, Ew x 100 times Lena, Omg Julian baby, Wtf is this Coral girl, Wow Hana actually has a nice life, Woah Fred that's so expected of you, Creying Raven, Lol Grace is a weirdo.

But nonetheless, the writing is absolutely beautiful and there were really nice quotes towards the otherwise stupid ending.